Számos cikk szerint huszonévesen a legideálisabb gyermeket vállalni, ugyanis köztudott, hogy később már nehezebb dolga van a szülőknek. A késői szülés kockázatokkal járhat, ráadásul egy érettebb nő jó esetben már befutott egy karriert, ami további felelősséget jelenthet. Mindezek ellenére egyre többen odázzák el a gyermekvállalást, ám a kivárást választó szülőknek is van egy jó hírünk: egy tanulmány szerint azoknak a szülőknek, akik 30 éves koruk után vállalnak gyereket, okosabb lehet a csemetéjük

Az idősebb szülőkkel kapcsolatos tanulmányok általában a kockázatokkal foglalkoznak, és nem veszik szemügyre, milyen előnyökkel jár az, ha későn vállalunk gyermeket.

 

 

 Az apák sokszor érzik azt a szülés utáni első időszakban, hogy kimaradnak a család életéből.

 

Nem véletlenül féltékenyek az apák az első pár hónapban a babára és anyára, ez természetes jelenség, és senki sem hibás miatta.

 

Sarah Schoppe-Sullivan pszichológus professzor szerint ez a fajta kimaradás és féltékenység biológiai okokra vezethető vissza. Az anyák úgy vannak programozva, hogy az első időkben összenőjenek a gyerekkel, elsődleges feladatuk az, hogy életben tartsák, ami miatt az apák tényleg kimaradnak a családi élet nagy részéből.

Ha ma megkérdezünk egy szülésznőt vagy csecsemőgondozót, hogyan lehet a legjobban az újszülöttről gondoskodni, igencsak nyugtalanító lenne, ha a javaslatok között az „adjon neki bort” és a „kenje be vajjal” is szerepelne. Egy új kutatás szerint azonban éppen ezeket a tanácsokat kapták a 17. századi szülők.

Nagyon gyakori hiedelem volt akkoriban, hogy az újszülöttek fizikailag különböznek a felnőttektől, és a testüket a szülés utáni napokban még alakítani lehet.

Mióta világ a világ, az emberek jelentős része különféle módszerekkel törekedett arra, hogy a kívánt nemű gyermek szülessen meg. A patriarchális társadalmakban természetesen mindenki fiúutódra vágyik, Indiában és Kínában emiatt évente több kislány hal meg, mint ahány az Egyesült Államokban születik.

A rostocki Max Planck Demográfiai Kutatóintézet hétezer résztvevő adatait elemezte ki. Ez alapján a 34 éves kor felett szülővé válók esetében jelentős mértékben növekszik az elégedettség mértéke a gyerek érkezése előtt és a születése évében.

 

A boldogság szintje a kiindulási érték felett marad a gyerekek 10–18 éves korában is.

 A kilenc csodás hónap után ha a szülésre kerül a szó, van, akinek már a gondolattól is összerándul a gyomra. A legtöbben a természetes szülés mellett érvelnek, de egyre nő a császárosok tábora. Vajon fel lehet rá készülni? Míg császármetszést korábban csak az anya betegsége miatt hajtottak végre, ma már a baba érdekében is végzik. Talán ez is magyarázza, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnövekedett a nem természetes módon világra hozott gyermekek száma.

Hogyan lehet megelõzni a fertõzõdést?

• Elsõsorban az alapvetõ higiéniai szabályok betartásával. Állatokkal való érintkezés után feltétlenül (alaposan) mossunk kezet. Tekintettel arra, hogy a toxoplazma peték a bélsárral ürülnek, meg kell akadályozni a fertõzött bélsár szervezetbe kerülését. Ezért kerülni kell a szájjal való kontaktust (puszilgatás), arcunkat ne érinthesse az állat.
  
  
• Tekintettel arra, hogy a kijáró (és kóbor) macskák elõszeretettel ürítenek a veteményesbe, virágágyásokba, a kismamák inkább ne kertészkedjenek, vagy ha mégis, akkor mindig használjanak gumikesztyût.

Ha létrejön a terhesség (vagy még azt megelõzõen), feltétlenül érdemes a mamát megvizsgálni toxoplazmózis szempontjából. Amennyiben a vizsgálat eredménye pozitív (azaz a kismama átesett ilyen fertõzõdésen), akkor nincs baj, hiszen az ellenanyagok a magzatot is megvédik egy esetleges újrafertõzõdéssel szemben (a magzatkárosodás esélye igen kicsi). Amennyiben a kismama szerológiailag negatív (nem találkozott még toxoplazmával, nincsenek ellenanyagok a vérében), akkor azonban fokozott elõvigyázatosság szükséges.

Ha macskával élünk egy fedél alatt és még gyerekvállalásra is adjuk fejünket, akkor orvosunk bizonyára fel fogja hívni figyelmünket a toxoplazmózis nevû betegségre és annak veszélyeire. Bár ennek a betegségnek a jelentõsége a macskában nem túl nagy, mégis beszélnünk kell róla, mert az emberek többsége a macskához köti ennek eredetét és - igaz ami igaz - tõle is elkaphatjuk.

De tudnunk kell, hogy a macskán kívül több mint 40 állatfaj (juh, ló, sertés, kisrágcsáló), a mosatlan gyümölcs és a nyers hús elfogyasztása is okozhat toxoplazmózist, melyet egy egysejtû parazita a Toxoplasma gondii terjeszt.