Sziasztok! A császármetszésről és sok más szülészethez, nőgyógyászathoz kapcsolódó problémakörről olvashattok Dr. Berkő Péter Szülészeti Zárójelentés c. írásában. Szerintem különösen elgondolkodtató a túlterhelt és frusztrált szülészorvosokról szóló rész a végén... Itt elérhetitek, ha valaki kedvet kapott hozzá:
http://www.letolthetokonyvek.hu/konyvek/szuleszeti-zarojelentes-dr-berko-peter-2011

Válasz

Szia Gabriella!
Hidd el, nem fogod érezni az epidurális érzéstelenítő injekciót, mert ahogy adják be, úgy zsibbadsz is, még egy vénás vérvétel is fájdalmasabb! Legalábbis én így éreztem, de akivel csak beszéltem mindenki ezt mondta. Gratulálok a babádhoz, és ne görcsölj most még a szülésen, hisz még messze van, ne is félj, bár tudom, könnyű ezt mondani, én is féltem nagyon, de még ilyenkor nem!!!! Majd szülőszobán félj, most örülj a terhességednek, jó egészséget neked, és kitartást!!!
A pici fiam most hét hónapos, több mint 8 kg, és 68 cm.

Válasz

Sziasztok!Hát igen ilyenkor olyan gyorsan folynak az események,hogy hihetetlen,de remélem jól vagytok,azóta mekkora a pici Szilvi?Én most időközben ismét kismama lettem,a 18.hétben vagyok,eddíg minden rendben és már mozog is a picur!De nagyon félek!Én nem szeretném hogy altassanak(az első úgy volt),ha császár lesz,de nem tudom milyen az epidurális és szeretnék tájékozódni,hogy mi vár rám.Kedves Anikó!Jól eltűntem,de köszönöm hidd el sokat számított amit írtál!Igen mindenért kártpótolnak ezek a tündérek minket!A kislányom egész nap azt kérdezgeti "anya szeretsz?"Hát persze!-mondom,erre ő:Én is szeretlek!Azt hiszem ezzel mindent elmondtam!

Válasz

Sziasztok!
Engem elég váratlanul ért, ahogy megtörtént. A 38.héten kellett befeküdnöm a kórházba, de még csak egyenlőre vizsgálatokra. Na, ott a délutáni NST-m rossz lett, utána minden olyan gyorsan történt: szülőszoba, oxitocin, műtő, epidurális, műtét. Azt sem tudtam mi történik, mert még nem szülni mentem, csak annyit láttam, hogy mindenki a fejét fogja körülöttem. Senki nem mondott semmit, hiába kérdeztem. Gondolhatjátok, hogy megijedtem, nagyon féltem, már csak azért is, mert ez az első babám. Igazából nekem is "halál" félelmem volt, a műtő felé toltak már, mire felfogtam, hogy most fogok szülni. Le se tudom írni mi játszodott le akkor bennem, de így utolag visszaemlékezve rá annyira nem volt szörnyű. Vártam volna valami fájdalom félét (amit meg is kaptam utána, meg még a mai napig is érzem ugyanúgy ahogy Anikó és Gabriella is) de akkor ott ki voltam kapcsolva, nem éreztem semmit. Nem értem viszont, hogy miért akarja valaki, hogy altassák? Szerintem az veszélyesebb, és a fájdalmat ami utána jön ugysem ússza meg.

Válasz

Szia Gabriella!
Szerintem természetes dolog, hogy félsz. Én a spontán szülés után is féltem a következőtől. Szerencsére azért bennem nem maradtak igazán rossz emlékek. Pedig nem volt sétagalopp a műtét, de számomra teljesen kibírható volt. Látom, azért te rosszabbul jártál. De egyáltalán nem biztos, hogy másodjára is ennyi probléma lesz. Sőt. Az előzőekből okulva jobban fel tudsz készülni te is (elsősorban lélekben) és az orvosod is. Bár azt nem értem, miért olyan biztos benne, hogy ismét műtét lesz. Ahol én szültem, ott sokszor volt rá példa, hogy aki elsőre császárral szült, annak másodjára nem volt szükség beavatkozásra. Persze lehet, hogy az orvosod nálad lát valami okot. Ő tudja, ezt az ő feladata eldönteni. Nem tudlak bátorítani. Úgyis az idő hozza meg a te nyugalmadat is. Annyit tudok még hozzátenni, hogy én a három szülés után még vállalkoznék egy negyedikre is. Nem mondom, hogy elfelejtettem a rossz emlékeket, de csak a végeredményt látom, a gyerekeimet. És ahogy elnézem a profilodban a te manócskád fényképét, hát igazán megérte a sok fájdalmat elviselni. Ha van kedved, írjál még. Hátha jobban érzed magad, ha kiírod a félelmedet. Fel a fejjel.

Válasz

Szia Anikó!Hát naygon sajnállak téged is!Én is reggel héttől vajúdtam,burokrepesztéssel,már rég megkellett volna császározni, ráhúztam 8 napot akkor mondták hogy megindítják.A magzatvíz is zöld volt,és húzták a végsőkig amikor már nem volt erőm,meg szívhang sem volt jó,este 11-kor császároztak meg!Kiszáradtam,sokmindenre nem is emlékszem olyan fájdalmaim voltak,de a pontos okát én sem tudom a mai napig,azt mondták nem tágultam ki rendesen és hozzám képest nagy a baba és saját magam nem tudom megszűlni,de ezt tudták már délután is és mégsem műtöttek meg előbb!Amikor hazajöttem két nap múlva belázasodtam,kaptam egy fertőzést,de antibiotikumokkal megúsztam!Első szülésre kemény,de szeretnénk kistesót,de rettenetesen félek,csoda ha sokszor ezzel álmodok?Nekem is érzéketlen volt nagyon sokáig,sőt a combom is a sok injekciótól!Később,kb.egy évvel azt mondta a doki hogy sürgősségi életmentő műtét volt,és ha lesz kistesó mindenképp megcsászároz,de ettől valahogy nem nyugodtam meg!Ezért indítottam ezt a fórumtémát,hogy kicsit tájékozódjak,és beszélgethessek róla másokkal is és kicsit jól is esik!

Válasz

Szia Gabriella!
Nekem két természetes szülés után a harmadik végződött császárral azért, mert a hölgyemény makacsul a popsián csücsült. Valami miatt nem volt hajlandó megfordulni, de önként kijönni sem. Soha nem fogom már megtudni, hogy miért nem tudott természetes úton megszületni. Az orvos az utolsó pillanatig várt, de hiába jöttek a tolófájások, nem haladt előrébb a szülés. Pedig megvolt a kellő tágulás is. Mikor aritmiás lett a szívhang, és mekóniumos a magzatvíz, nem halogatta tovább, megműtött. Olyan volt, mint amire számítottam. Megkönnyebültem, hogy túl vagyok rajta, de igazából szinte halálközeli élmény volt. Műtét közben majdnem elájultam, mert elsőre nem hatott az érzéstelenítés, azután pedig túl gyorsan kezdett hatni a második adag. Azután persze nem akart a zsibbadás elmúlni a sok érzéstelenítés miatt. Mikor elmúl, meg kutyául szenvedtem. Két napig nem kaptam levegőt, állandóan légszomjam volt. Ha lefeküdtem nem tudtam felülni, ha felültem meg nem tudtam lefeküdni. De mindenért kárpótolt a kislányom. Igazából most, közel három évvel később sem mondhatom azt, hogy teljesen rendbe jöttem. Sokszor fáj a seb, de legalább már az az érzéketlenség elmúlt, ami a környékét jellemezte hónapokig. Nem tartom tragédiának, hogy műtét lett a vége, de sokaknak túl természetes már egy császármetszés (és itt most nem az orvosokra gondolok). Mi, akik tudjuk milyen az, pláne ha összetudjuk hasonlítani egy természetes szüléssel azért tisztában vagyunk vele, hogy nem egy sétagalopp. Egy nagyszerű technika arra, hogy megmentse baba és mama életét.

Válasz

Szia!Nekem az első babám császár volt(most 9 éves).Azért mert 2 szívműtétem volt.A második ikrek (fiúk,most 4 évesek),ők is császárral.És most váron a 4. babám,ő is császár lesz.
Az első 2 szülésemről nekem nincs rossz emlékem.Elviselhető volt.Remélem most is az lesz.
lcsilla

Válasz