És monda az Úr Isten az Asszonynak: Feletted igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat…” (Mózes I. Könyve 2. 3. 14.)

Talán az előbbi bibliai idézet miatt is kapcsolódott úgy össze a szülés és a szenvedés fogalma, sokáig az egyetemes orvostársadalom is úgy vélekedett, lehetetlen a szülési fájdalmak enyhítése. Sőt, ma is sok nő gondol szorongással a szülés pillanataira, pedig napjainkban számos - a baba és a mama egészségére sem káros - fájdalomcsillapítási eljárás közül választhatnak a kismamák, de nem volt ez mindig így..

Egészen az 1800-as évek közepéig nem tudták csillapítani a szülés közben jelentkező heves fájdalmakat. Az áttörést az egyház is jelentősen akadályozta, ugyanis sokáig az volt klérus hivatalos álláspontja, hogy az, aki fájdalommentesen akar szülni, megtagadja Isten parancsát.

1831-ben találták fel a kloroformot.

1847-ban James Young Simpson (skót orvos) alkalmazott először az éternarkózist a szülő nő görcseinek enyhítésére, néhány hónap múlva pedig már kloroformot is, de a papság ellenállt, a módszer nem terjedhetett el szélesebb körben, mi több, a kloroformot a "sátán szülöttének" tartották.

Az igazi fordulat csak 1853. április 7-én jött el, amikor Viktória királynő kloroformos fájdalomcsillapítással hozta világra fiát, Lipót herceget.

A 20. század elejére egyre gyakoribbá vált a kórházi szülés, így nagyobb biztonságban és lényegesen kevesebb fájdalom kíséretében zajlott az asszonyok életének egyik legfontosabb eseménye. A fájdalomcsillapítási eljárások azonban sokat változtak, az orvosok hamar rájöttek, hogy nem szabad teljesen "kikapcsolni" a szülő nőt, ugyanis ez lassítja, sőt megállítja a szülés menetét.

1933-ban egy angol szülész, Grantly Dick-Read korszakalkotó feltevést fogalmazott meg, mely szerint a vajúdó asszony félelme, elesettsége és feszültsége fokozza annak kínjait. Az angol orvos nevéhez fűződik a "természetes szülés" elmélete, melynek lényege a kismamák beavatása volt. A leendő édesanyák olyan kurzusokon vettek részt, melyeken megismerhették a szülés mechanizmusát és relaxációs gyakorlatokat tanulhattak.

1951-ben orvosi konferenciát tartottak Leningrádban, melyen részt vett Fernand Lamaze is, aki itt hallott először a pszichoprofilaktikus módszerről, melynek lényege a helyes légzés és az izmok ellazításának képessége. Hazatérve iskolát teremtett, munkássága – csak úgy, mint Dick-Read-é –  meghatározó erejű a modern szülészetben.

A cikket eddig 4 látogató értékelte, átlagosan Forrás:babásmamás.hu