A mai 4-5D technológia révén sok mindent megtudunk a babáról már a terhesség alatt, tudjuk a nemét, látjuk egyes arcvonásait is elmosódottan, de az igazi ismerkedés a szülés után következik.

Az első napokban már több tulajdonsága is megmutatkozik a babának. Például, hogy mennyire aluszékony, mennyire bír magától elaludni. Az a természetes, ha az elején a nap nagy részében alszik az újszülött baba, és gyakorlatilag csak enni ébred fel. 

Vannak azonban olyan babák, akik többet vannak ébren, és mivel nem igazán tudják magukat lefoglalni semmivel, éhesek vagy fáradtak, sokat sírnak. Az alvásritmus beállhat otthon, az első hetek után, de vannak olyan babák, akik az első egy-két évben megnehezítik szüleik dolgát, mert felcserélik a nappalt az éjszakával, vagy éppen sosem tudjuk előre, hány órát fognak egyhuzamba aludni. 

Előbb-utóbb minden babánál beáll a napirend, de ha azt tapasztaljuk, hogy a babánk korához képest sokat van ébren, akkor készüljünk fel lelkileg arra, hogy az elején az anya lemondhat az édes pihenésről.

Legyünk rugalmasak, ne a babát akarjuk a szakirodalom alapján beszoktatni, hanem alkalmazkodjunk a ritmusához. Aludjunk, amikor hagy, és segítsünk neki az ébren töltött órákat kitölteni. 

Sétáljunk vele, dúdoljunk, tartsuk az ölünkben. Egy újszülöttet, csecsemőt nem lehet elkényeztetni, azzal, hogy rugalmasak vagyunk, a saját magunk életét is megkönnyítjük. Ha pedig nyugalmat sugárzunk, attól a baba is megnyugszik, könnyebben elalszik.

Az altatási szokások sem tudatosan, hanem ösztönösen alakulnak ki. Egyes babáknak elegendő egy puszit adni, és ahogy leteszik őket, gyakorlatilag már alszanak is, maguktól. Más babák viszont igénylik az intenzív altatást, már újszülött kor óta. Van, aki csak szopizás közben bír elaludni, mást ringatni kell. 

Próbáljunk ráhangolódni a babára, kitalálni, mi az igénye. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az első baba megszületésekor nem mernek önállóan próbálkozni, nehogy valami kárt okozzanak, inkább a védőnőre, gyerekorvosra hallgatnak.

 Emiatt sokan nem merik például hason fekve altatni a babát, mert úgy nagyobb esélye lehet a bölcsőhalálnak, mint háton fektetve, miközben lehet, hogy a baba pont azt szeretné. Szerezzünk be légzésfigyelőt, amin nyugodtan alhat a csecsemő hason és háton is, ha gond lenne, a gép jelezni fogja.

Ugyanígy, ha úgy vesszük észre, hogy a baba nyugtalan, vegyük fel, és próbálkozzunk: éhes-e, fázik-e, esetleg csak szívesen aludna a mellhasunkon vagy a vállunkon. 

Ha mélyen elalszik, már le tudjuk tenni. Egyedül arra vigyázzunk mindig, hogy ne vezessünk be olyan rituálékat, amit később nem folytatnánk. Például egy újszülött esetében jó ötletnek tűnik, ha a bébihordóban ringatva alszik el, de tartsuk észben, hogy ha nagyobb lesz, 10-15 kilóval a kezünkben már nem akarjuk majd a bébihordót lóbálni.

Figyeljük meg azt is, hogyan sír. Hamarosan fel fogjuk ismerni a saját babánk hangját. Van, amelyik baba csak halkan, nyávogás-szerűen jelzi, ha valami problémája van, míg van, aki teli tüdőből ordít, hogy bejön a védőnő a folyosóról. Utóbbi esetben számíthatunk arra, hogy a csöppség később is „hangos” baba lesz, sokat szeret majd beszélni, igyekszik a központba kerülni. 

Ha a baba fél egyedül, akkor is sokat sírhat, ilyenkor tartsuk a közelünkben, attól megnyugszik.