A legtöbb anya szeretne boldog és problémamentes várandóságot, valamint könnyű és komplikációmentes szülést. Akár ez is lehetne a szlogenje a Hidas- Raffai- féle anya-magzati kapcsolatanalízis módszerének.

De ennél jóval többről van szó, a módszer megközelítése kitágítja a magzati létről való sokszor idealisztikus és leegyszerűsítő képet. Ha esélyt sem adunk annak az elképzelésnek, mely szerint a magzati lét korántsem olyan egyszerű, egyirányú és érzelemmentes, mint gondolnánk, akkor bizony az anya- magzat kapcsolat sokféle lehetőségét zárjuk ki eleve.

Egyesek szerint persze a módszer nem más, mint a „bababiznisz része”, „anyák megtévesztése”, „tartós és biztos megélhetést biztosító üzlet” csupán. A kritikák és a vádak között az is elhangzik, hogy ez a módszer a „pszichoanalízis bizalmi tőkéjével való visszaélésen alapszik”, és ezzel a technikával csak a „démonokat lehet meghívni”. Nos, bár jelen keretek között nem célunk sem a meggyőzés sem a cáfolat, egy biztos, ilyen megközelítéssel elég egyoldalúan rövidre lehet zárni a kérdést, anélkül, hogy meglátnánk a fontos üzeneteket benne.

Sok mindentől függ, hogy hitelt adunk-e az ilyen típusú módszereknek. Függ a személyiségünktől, az értékeinktől, attól is, hogy mit gondolunk az életről, és főleg, hogy mit a magzati létről. Persze maga a módszer is formálhatja, bővítheti azt a képet, melyet magzatunkról őrzünk.

Ami lényeges üzenete a témának, hogy mennyire fontos, hogy mit hiszünk, gondolunk a magzati létezésről. Ez a kép ugyanis meghatározza a magzatunkkal való kapcsolat lehetőségeit, kereteit.

Az anya-magzati kapcsolatanalízis módszer nem csodaszer, de ezt a szerzők egy percig sem sugallják. Lényege, hogy az anya érintkezésbe lép magzatával, az analízis során képek, érzelmek, gondolatok cseréje zajlik, melyek révén jobban megérthető a magzat helyzete, hosszútávon pedig a szülés- születés történéseire való felkészülésben is segíthet. Egyébként a módszer lehetőségei között szerepel a várandóság során fellépő testi problémák (például: koraszülés, placenta elöregedése) megelőzése, kezelése.

Ilyen kérdésekben nincs helye a meggyőzésnek, ezért nem a módszer létjogosultságának bizonyításával érdemes foglalkozni, hanem azokkal az általános üzenetekkel, amelyre felhívja a figyelmet. És ezek között ott van, annak a megkérdőjelezése, hogy a magzati állapot egy teljesen idillikus forma (semmi érzelmi pluszra nincs szüksége a magzatnak). Valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy a magzat lelki fejlődése nem a születéstől kezdődik, hanem a fogantatástól, így a baba- mama kapcsolat lehetőségei sem korlátozódnak csak a születés utánra.

Mindezzel lehetőséget kapnak azok a kismamák, akik már várandóság alatt szeretnének többet megtudni magzatukról, és akik vágynak arra, hogy az anya- magzat kapcsolat több legyen egy egyoldalú kommunikációnál, érzelmi odafordulásnál. Azt nem állíthatjuk, hogy az említett módszer ezt mindenképpen biztosítani tudja, de legalább tágítja azt a képet, amelyet „gondolhatunk” születendő gyermekünkkel kapcsolatban.

Forrás:http://hajraegeszseg.hu/cikk/2013-12-13/kapcsolat-a-pocakunkban-levo-kisbabankkal