Nagy változáson ment keresztül a bábamesterség.
A régi korok rosszhírű bábáit mára már egy felkészült, felelősségtudó egészségügyi személyzet váltotta fel.
A szülés ne egy rossz élmény legyen, hanem egy új család kialakulásának boldog pillanata.

A XX. század elejéig tartotta magát az a nézet, hogy a szülőnők a legritkábban szülnek csak orvosi segítséggel.
A legősibb primitív társadalmakban egy-egy szüléssel szemben a közösség közömbösen viselkedett, a szülőnőt magára hagyták, teljesen egyedül kellett világra hoznia a gyermekét.
Szokás volt más törzseknél a kunyhóban szülés, vagy a teljes nyilvánosság bevonása.
Az antik Görögországban kialakult már a bábaság intézménye. A bábamesterség nagy tekintélynek örvendett.
Az ókori Rómában is bábák vezették a szüléseket, de néhány orvos is foglalkozott már szülészeti kérdésekkel, legalábbis elméleti szinten.
A középkorban a szüléseket továbbra is a bábák vezették, orvost csak súlyos esetben hívtak. Ezek az orvosok néha többet ártottak, mint amit segítettek. Ekkoriban a bábák mesterségét még lenézték, mivel a közvélekedés szerint iszákosak, rosszhírűek voltak.
Az első szülőintézetek kialakulása (1630-as évektől folyamatosan)lehetőséget nyújtott az orvosok és bábák képzésére.
Ebben az időben a szülések nagy része még otthon zajlott le családi körben. Talán nem kell mondani, hogy milyen elképesztő higienés körülmények között. A szülés során a család egy idősebb nőtagja, jobb esetben bába segédkezett. Ezeknél a szüléseknél nagy volt a magzati és az anyai szövődmények száma, így megfogalmazódott az az igény, hogy a szüléseket biztonságosabbá kell tenni. Kialakultak az e célra szakosodott kórházi osztályok.
Az egyre fejlettebb orvoslás, a fertőzések leküzdésére tett erőfeszítések hatására a szülések száma fokozatosan megnőtt a szülőotthonokban, kórházakban.
Az 1950-es években még meglehetősen mostoha körülményeket tudtak biztosítani a vajúdók és szülőnők számára. Intimitást alig nyújtó szülőszobák voltak jellemzőek, ahol a magányt egy paraván szolgáltatta jobb esetben.
A gyermekágyas szobák 10-15 ágyasak voltak, de szorult esetben pótágyat is be lehetett tenni.
A fertőzésektől való félelem miatt korlátozott volt a látogatás, az újszülött külön részlegen lett elhelyezve. Az akkor szült asszonyok számára még távoli kép volt a ma oly divatos rooming-in (anya és újszülött együtt van).
A ma embere csak kapkodja a fejét az azóta eltelt változásokat látva, hallva:
- tokográf
- cardiotokográf
- infúziós pumpa
- apás szülés.
Igen, a szülőszobán megjelenik az anya, az orvos és a szülésznő mellett a férj is. Külön odafigyelést kívánnak, hiszen sokszor nem mint erős férfi, hanem mint gyenge, aggódó apa jelenik meg. Fontos, hogy ezek az apák a vajúdás során aktív részesei legyenek a folyamatnak, amelyben mi, szülésznők tudunk nekik segíteni.
Szülésznőnek lenni különlegesen szép, ugyanakkor nehéz feladat és egyre inkább felkészült embert kíván.
Vigyázni a terhes anyára, segíteni a vajúdón, észlelni a normálistól eltérő jeleket, tanácsot adni a leendő apának, aggódni az újszülöttért.
Ugyanakkor nyugtatunk, bíztatunk, együtt örülünk, hisz mi is csak nők és anyák vagyunk.

Forrás:Anya Leszek.hu