A mostani kutatás legnehezebb része abból állt, hogy a hivatalok adatai és információi alapján az egykori teszt résztvevõit felkutassák. A kutatók az Aberdeenben akkor élt 2792 gyerek 79 százalékának tudták végigkövetni az élettörténetét, és megállapítani, ki van még közülük életben. Mint kiderült 646 férfi meghalt, 507 élt, 247-et nem találtak meg, 27-en pedig 1987 és 1997 között elvándoroltak Skóciából. A nõk közül 1997 januárjáig 438 halt meg, 594 életben volt, 315-öt nem találtak meg, és 18 elvándorolt.

Az eltérés egyik oka lehet, hogy a fiúkra erõsebb hatással van a korlátozott magzati növekedés, hiszen õk a terhesség késõi szakaszában gyorsabban nõnek, és a születési súlyuk is nagyobb. Az agy fejlõdésének nemek közti különbsége, melyet szintén a hormonok szabályoznak, ugyancsak felelõs lehet az eredményekért - vélik a kutatók.

A kis születési súlyért az anya dohányzása, alkohol és drogok használata, illetve a többszörös ikerszülések tehetõk felelõssé.

Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a 2,5 kilogramm alatti súllyal született gyerekek alacsonyabb IQ értéket produkálnak, mint az erõsebb súlycsoportba tartozó kortársaik. Most azonban amerikai kutatóknak sikerült kapcsolatot felfedezniük a normális születési súly és az IQ alakulása között.

A New York Academy of Medicine kutatócsoportja, Thomas Matte vezetésével sikeresen mutatta ki, hogy még a normálisnak tartott szegmensen belül is kihatással vannak az egészségre és a fejlõdésre a születéskori súly lehetséges variációi.

A vízszintes szülési pozíció kivételesen ritka a hagyományos kultúrákban, bárhol a világon. Az afrikai asszony, aki négykézláb áll, a kezével egy tuskón támaszkodik, megteheti, hogy elõre-hátra ringassa magát, miközben a háta mögött égõ tûz melegíti a gátat.

Más esetben az anya guggolhat, átölelve egy fatörzset, vagy egy földbe vert karót. Ez az afrikai szokás folytatódott a karibi rabszolgák körében.

Minden cukornád-ültetvényen volt egy olyan fa, amit mindenki csak "szülõfaként" ismert.

A szülés csúcsélmény volt minden családban. Tekintélyes ünnepi eseményként tartották számon.

Ennek fõleg az asszonyok között volt nagy jelentõsége, hiszen a szeretet, a barátság és a könyörületesség erejével fûzte össze a nõi közösséget, és erõsítette a kapcsolatokat.

A szülés szociális természete még hangsúlyosabb lett Észak-Amerikában a XVIII. és a XIX. század folyamán, amikor megindult a bevándorlás Európából.

A szekereken, fakunyhókban és kis faluközösségekben élõ asszonyok fokozottan átélték nõi rokonaiktól való elszigeteltséget.

A szülés az õsi kultúrákban mindig spirituális aktus volt. Ez összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövõt. A keletkezõ életrõl minden vallás tisztelettel beszél.

Sok teremtésmítoszban találkozunk azzal, hogy az isten vagy a nagy istenanya lelket lehel egy agyagfigurába, vagy más, isteni kéz által formált tárgyba, segítségül hívva a természet összes erejét. Ezek a mítoszok szerves részét képezik a máig is élõ újjászületési rituáléknak.

A keresztényeknél Krisztus születésének ünnepe központi helyet foglal el a vallási ciklusban.

A középkori Európában az asszony barátokat és szomszédokat hívott, hogy segítsék õt szülés alatt és gondozzák a szülés utáni napokban.

Ezeket az asszonyokat úgy emlegették, mint "az Úr Nõvérei", - angolul God Sibs, vagy Sisters in God. A férfiak elhagyták a házat, a nõk vették át az irányítást. A God Sib szó fokozatosan átalakult, ma a férfiak nyelvén: gossip (pletykafészek).

Ha ezek után megnézünk egy Jézus születését ábrázoló festményt, észrevehetjük, hogy Mária asszonyi segítség nélkül hozta világra gyermekét.